⌂Főoldal › Fogászati tippek › Miért veszítjük el fogainkat? Nem is gondolnánk!
Miért veszítjük el fogainkat? Nem is gondolnánk!
Bár a szuvasodás a legfélelmetesebb fogászati probléma, nem ez a fogak elvesztésének első számú oka.
Mikor igazságos Mátyás országjárása során találkozott egy öregemberrel, többek között azt is megkérdezte tőle: „Mennyi még a harminckettő?” – Hát biz’ már csak tizenkettő! – hangzott a válasz. (A fineszes kérdés ugyanis a fogak számára vonatkozott).
Az életkor előrehaladtával elveszít(het)jük a fogainkat. Ennek okai lehetnek természetes élettani folyamatok is, de manapság, a fogorvoslás jelenlegi fejlettségi szintjén – ha időben fordulunk orvoshoz – nem kell szükségszerűen elhullajtanunk a fogainkat.
Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség?
A közvélemény úgy tartja, hogy a fogatlanná válás elsősorban a fogszuvasodás miatt következik be. Ezzel szemben, valójában a foghiányokért a fogínygyulladások és a nyomunkban fellépő fogágybetegségek legalább ilyen mértékben tehetők felelőssé.
Sokáig a fogorvosok nemigen tudtak mit kezdeni a fogínysorvadással. Ma már azonban a fogászatnak egy viszonylag új szakterülete, a parodontológia meglehetősen sok sikert ér el a fogíny- és fogágybetegségek kezelésében, azaz a fogak megmentésében.
A baktériumok vándorlása
A fogínyvérzéssel, fogínygyulladással (gingivitis) nemcsak az a baj, hogy kellemetlen, sőt gyakran fájdalmas, hanem az is, hogy ha a gyulladás időről időre visszatér, a fogat körülvevő, védő íny elválik a fogtól, és tasakok keletkeznek benne. Ezek a foggyökér és az íny között kialakuló gyulladásos „zacskók” nagyon sok baktériumot, gyulladt szövetet, fogkövet tartalmaznak. Ezért – akár bántóbb tünetek nélkül is – állandó gyulladás alakulhat ki, amolyan bacilusgócokká válhatnak. Ez a folyamat megállíthatatlanná válik.
Mivel az állandó gyulladás miatt az íny fáj, megduzzad, fogainkat nem tudjuk rendesen ápolni, így a kórokozók egyre jobban elszaporodnak, a tünetek krónikussá válnak, majd a kezdődő fogínybetegséget a fogíny lassú, kóros visszahúzódása (sorvadása), illetve az állkapocs csontállományának fokozatos leépülése követi. A végállomás pedig a fogak kilazulása, kihullása.
Az utóbbi évek tudományos kutatásai nyomán fény derült arra, hogy a fogágybetegségeket okozó baktériumok szerepet játszhatnak a súlyos szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában is, mivel a szájüregből a vérkeringésbe kerülnek, és rongálják az erek falát.
